Megérkeztünk

Most már majdnem másfél hónapja. Végre a legszívósabb kartondoboz is megadta magát a tartalmával együtt: a papírja ott figyel összehajtogatva a garázsban, a holmink pedig ától cettig elpakolva egy ha nem is optimális, de még éppen megfelelő helyre. Ráadásul a "felesleges vackok" feliratú dobozt is sikerült elrejteni a saját szemrehányó tekintetem elől.

Szóval megérkeztünk, és kezdjük is magunkat otthonosan érezni - egyelőre a lakásban, nem az országban. Utóbbiról később még lesz szó.

De kezdem az elején.

A miértekre elég egyszerű a válasz: mert vannak álmaink, de úgy éreztük, otthon nincs meg hozzá az eszközünk. Középtávra tervezünk, nem akaruk a családunktól távol megöregedni, és eljövendő gyerekeinknek is azt szeretnénk, hogy Magyarország legyen az otthonuk. Nem egyszerű, persze. Sőt. A családra gondolva fáj, nagyonis. De azt mondják, aminek értelme van, azt egyszerűbb elviselni. Én legalábbis ezzel nyugtatom magam.

Viszonylag hosszúra nyúlt a csomagolás. Ha jól emlékszem, szerda délelőtt adtuk fel a szisztéma szerinti dobozolást, és minden holmi az első kezünk ügyébe kerülő dobozban landolt. Azért még felcímkéztük, regiszterbe vezettük, de már a szemünk sem rebbent, amikor a teáskanna egy dobozba kívánkozott a József Attila összessel. Az indulás előtti napon éjfélkor B-t elküldtem aludni, hogy pihenjen egy picit, hiszen ő kezdte volna a vezetést. Arra gondoltam, hogy én még befejezem a pakolást, és akkor el tudunk indulni 5-kor, ahogy terveztük. L akkor már 3 napja a Nagyinál volt, mert vele együtt kifejezetten kontraproduktív volt a dobozolás. A nagy befejezésből semmi nem lett, mert miután leültem 5 percre összeszedni magam, többet nem álltam fel. Iszonyú lábfájás jött rám, ilyet még sosem éreztem. Tompán addig is sajgott, de hős vagyok, hát tűrtem, gondolván, hogy majd elmúlik reggelre. Hát nem tette, két fájdalomcsillapító után sem. Összvissz fél órát aludhattam aznap éjjel, de leginkább csendben nyüszítettem, hogy B-t fel ne ébresszem. Aztán hajnalban fél 5-kor felkeltem, amire szerencsésen felébredt a másik felem is, aki azonnal átvette az irányítást. Kezembe adta az ollót és a ragtapaszt, és már csak a hiányzó dobozok lezárását kellett megcsinálnom, meg támogatni kicsit az ágyat, miközben B összecsukta. (Utólag megtudtuk, hogy a költöztető is elképedt, amikor az összepakolt cuccainkat meglátta, pedig előtte felmérte a terepet.)

Nem részletezem, hogy mennyi idő alatt értem fel L-ért a 3. emeletre, lift nélkül az indulás reggelén 8 órakor. Addig B leparkolt, majd megreggeliztünk, leadtuk a kulcsokat, és nagy sírás-rívás közepette (mi főleg belül könnyeztünk azért) elindultunk eddigi életünk legnagyobb kalandjára.

Az aznapi úticélunk a 936 km-re lévő Heidelberg volt, mivel egy kedves internetes barátném (M) felajánlotta, hogy náluk tölthetjük az éjszakát. (Ezúton is még egyszer köszönjük Nekik!) A vezetést végül én kezdtem, és egy-két kávéval feltankolva (sosem iszom kávét egyébként) valamivel félút után adtam át a volánt B-nek. A lábam is jól kipihente magát a kuplung mellett (éljenek az autópályák!), csütörtök este már csak egy tompa érzet emlékeztetett az előző éjszakai kínokra. Jólesett falni a kilométereket, bár nem állítom, hogy B közben sokat pihent. L egész jól bírta az utat, aludt és cumizott, később viszont hetekig szenvedtünk, mire elfogadta, hogy a cumi csak alváshoz jár, illetve hosszabb úton az autóban. M-ék már nagyon finom vacsorával vártak, csak L-lel egykorú pici fiuk (D) sajnos már elaludt, mire odaértünk. Napok óta nem aludtunk annyit, mint aznap - már nagyon kellett.

L és D reggel még nagyot játszott együtt, L egy puszit is adott neki, ami azért erősen meglepett. A puszilkodás viszont azóta is nagyon megy: kap a kutyus a könyvben, a játékkacsa, de néha az ajtófélfa is. Mindig az, ami éppen megtetszik neki. :)

Sajnos a gyerkőcök csodálását drasztikusan félbe kellett szakítanunk, mert kora délutánra időpontunk volt egy senlisi közjegyzői irodában. Várt még ránk a lakásbérleti szerződés aláírása, és egy helyszínbejárással egybekötött kulcsátvétel. Na ezt a napot L már egyáltalán nem abszolválta rózsásan, unta az ülést, az utazást, a cumizást, az éneklést, és mindent, amikor nem mozoghatott. A nap hőse pedig B volt, végigvezette a távot, mert én valahogy furcsán éreztem magam.

Sokszor meg kellett állni, de szerencsére időben odaértünk, aláírtuk a papírokat (B még értette is, hogy mit ír alá), átvettük a kulcsokat - végre megérkeztünk. Úgy éreztük, hogy óriási a lakás, itt végre el is fogunk férni! Ez az érzés kitartott egészen addig, míg másnap meg nem érkezett a költöztető cég a dobozainkkal...

Szolgálati közlemény I.

Kedves Látogató!

Köszöntünk a blogunkon, örülünk, hogy jöttél!

Ezt az internetes naplót névtelenül írjuk. Kérünk, hogy ezt akkor is tartsd tiszteletben, ha  ismersz, vagy netán felismersz minket. A blog a családunknak, a barátainknak, és az ismeretlen (reméljük idővel nagy-) közönségnek készül. Előbbiek így nyomon követhetik, mi történik velünk a mindennapokban, az otthontól 1500 kilométerre. Utóbbiaknak talán hasznos ismereteket is átadhatunk hosszabb-rövidebb franciaországi tartózkodásuk előtt. Célunk, hogy találjanak itt olyan hiánypótló írásokat, amiknek mi is nagyon örültünk volna az elindulás előtt.

Négy nagy témáról fogunk írni, és igen, azt is tudjuk, hogy ezeknek mindegyike külön felületet érdemelne. Ehelyett címkékkel látjuk el az írásokat, hogy mindenki könnyedén kiválogathassa az őt érdeklő témákat, és ne kelljen nyálcsorgató gasztronómiai élménybeszámolót olvasnia a keservesen fogyókúrázó friss kismamának.

Lesz tehát négy főcímke (és mellette sok-sok mellékcímke), amiket igyekszünk nem keverni, azaz egy íráson belül csak egy fő témáról lesz szó (ebben azért a változtatás jogát fenntartjuk, ha kiderül, hogy úgy lesz kényelmesebb).

1. kiscsalád (személyes információk a mindennapjainkról)
2. francok (szubjektív beszámolók a francia emberről, próbálva de nemigen tudva elszakadni a sztereotípiáktól. Ezt kiegészíjük azért praktikus információkkal is, melyeknek egy utazó jobb, ha birtokában van)
3. bébé (gyereknevelés Franciaországban - lévén ez a főszerkesztő fő tevékenysége napjainkban)
4. gastro (egy kis francia gasztronómia erőteljes magyar áthallásokkal - azaz hogyan áll fel egy magyar konyha a francia kisvárosban, és mit sikerül magunkévá tenni a híres neves francia cuisine műremekeiből)

Kellemes és tartalmas szórakozást kívánunk Mindenkinek, aki csak Velünk tart!